Kritika: LEGO Batman – A film

2017, kiemelt

Egyáltalán nem kockák. Dilisek, felelőtlenek, tele vannak ötlettel. A LEGO kaland bebizonyította, hogy sok humorral és fantáziával világokat lehet teremteni, és azután átépíteni őket, és most az előző film alkotói újabb dilivel támadnak: LEGO Batman történetével. Gothamben hatalmas változások készülődnek, és Batmannek komolyan fel kell kötnie a köpönyegét, ha meg akarja menteni Jokertől az otthonát. Lehet, hogy az ügy érdekében magányos hős sem lehet többé, mert együtt kell működnie másokkal… lehet, de nem biztos. Majd meglátjuk.

Csütörtökön elérkezett a nap, amikor a két hobbim találkozott egymással. Méghozzá a bandázz a tesókkal jeligére, ami egy úgynevezett belső poén, és a LEGO Batman – A film megtekintését követően mindenki számára világos lesz, mire gondolok. Hatalmas poén a szinkronkészítőktől, és égek is a vágytól, hogy megtudjam, az eredeti verzióban ez miként hangzik. Jól tudjátok, hogy részemről nagy várományos volt LEGO Batman kalandozása, ám az elején picit megijedtem, mert majdhogynem azt a formulát követték, amit a házimozis frontra gyártott LEGO filmeknél megszokhattunk, ezek pedig sohasem jutottak olyan magasságokba, mint mondjuk A LEGO kaland.

A LEGO kalandhoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy annak idején nyolcast kapott, pedig újranézve és újraértékelve egy minimum kilences élményt nyújt. Nem szoktam ilyet, ám ezúttal újrapontozom, a régi pontszámot pedig áthúzom a tisztesség kedvéért. Ez azért fontos, mert a LEGO Batman – A film picivel ugyan gyengébb, ugyanakkor a második felére beindul a gépezet, és ott már olajozottan is működik minden alkatrésze. Az első jeleneteknél tényleg elöntött egyfajta aggódás, hogy hová tűnt a kalandban megvillantott minőség, ám végül a Sötét Lovag kocka változata sem okoz csalódást.

Tehát bátran kijelenthető, hogy ugyan jó alapokon fekszik ez az animációs film, de a szinkron elég sokat dob rajta. Persze ez még utánajárást igényel, hiszen fogalmam sincs, hogy az eredeti nyelvű változatban milyen mennyiségben és formában ömlenek a poénok. Batman egyébként egy olyan szuperhős, aki tele van meglepetésekkel, és az elején, vagy egyáltalán a film megtekintése előtt nem látszott, aztán amikor kezdett körvonalazódni, hogy itt is oly nemes cselekedetek állnak a háttérben, mint a kaland esetében, akkor már megnyugodtam.

Nem gondolnám, hogy Chris McKay rendezőnek köszönhetjük az elején azt a kis hullámvölgyet, vagy egyszerűen a bevált formulát alkalmazták: indítsunk alulról, a sötétségből, hiszen onnan lehet igazán jól felemelkedni. A gonoszok főleg érdekesek, nem is beszélve a “kettészakadásukról”, és ezzel kifejezve mondandómat, spoilermentes maradtam azok felé is, akik még nem látták kocka Batman kalandjait. Úgy gondolom, persze a körülményeknek megfelelően, egy olyan Sötét Lovag született, amivel még nem volt dolgunk: nem csak proli és nagyképű, hanem nemes, és nyitásra kész is, ami hatalmas fejlődés, főleg ettől a karaktertől. Tegnap este pont belefutottam egy Will Arnett (ő a karakter eredeti hangja) interjúba, és meglepődtem, hogy mennyire komolyan veszi ezt a figurát.

Mivel ezúttal az előzeteseket többször is láttam egyéb oknál fogva, aggódtam picit, hogy abban ellövik a legtöbb poént, de Batmant nem szabad ennyire amatőrnek nézni. Ennek kapcsán be is ugrik egy jelenet, ami az előzetesben látható, a filmben viszont nem kapott helyet: a delfines uszodás. Nem is értem, habár ha a gyűjthető minifigurákat vesszük alapul, akkor például a Glam Metal Batman egy az egyben kimaradt, pedig kíváncsi lettem volna, hogyan helyezik el a sztoriban a szálait. Ugyancsak hiányzó jelenet a filmből, amikor Alfréd a konyhában sütöget – ezt a négyperces kulisszatitkok videóban láthattuk.

Szeretem, ha valamivel törődnek, és kidolgozzák, ez pedig elmondható az egész filmről, de külön kiemelném még a Wayne kúria és a Batbarlang részletességét, no meg hatalmasságát is. Nem lehetett egyszerű megalkotni, ráadásul legós szemmel nézve találkozhatunk benne egy rakat nagyszerű ötlettel is. Ami a karaktereket illeti, kedvelem az új Batmant, még ha csak ebben a formájában ilyen, akkor is, hiszen úgy dobálózik a különféle kegyetlen beszólásokkal, hogy az közben gyerekbarát módon felnőttek számára is vicces marad. Azért, ha belegondolunk, ez így egybegyúrva elég szép eredmény!

Mindegyik karakterről egyaránt elmondható, hogy könnyű őket kedvelni – igen, még a gonoszokat is, de ne szaladjunk ennyire előre. Robinnal teljesen félrevezettek a készítők, irtó nagy arc a filmben, holott az előzetesekből nem ez jött le, csak az agyonjáratott titkos kamerás részt erőltették, ami totálisan elátlagosította. Barbara Gordonnak sem kellett több három percnél, hogy megkedveljem, azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy ki lesz belőle idővel. Alfred nem hiányozhat, ám tőle nem vártam ennyi jelenlétet, meg hogy úgy egyáltalán, hogy ennyire részt vesz a témában. Szóval őt sem kell félteni, sohasem kellett…

Jokerből egy teljesen másfélét kapunk, egy olyat, akivel jómagam még biztosan nem találkoztam. Harley Quinn ezúttal még hűbb társa, mint valaha, és ők is remek csapatot alkotnak a többi gonosztevővel, akiket nem sorolnék fel név szerint. Természetesen az animáció gyönyörű szép, és talán a karakterek mozgatása is fejlődött a kalandhoz képest, hiszen hiába beszélünk animációs filmről, azért ezeket a 2D-s figurákat nem feltétlenül könnyű mozgásba hozni. Szemmel láthatóan a Warnernél kotlottak ezen is egy sort, hogy ne lehessen okunk panaszra.

Nagyjából össze is szedtem a gondolataimat, elég sok a pozitívum, kevesebb a negatívum, meg hát kedvelem is a témát, szóval mindenképpen a LEGO Batman – A film mellett fogok szólni, ámde minden elfogultságot félretéve simán megdolgozott a 8/10-ért. Esetleg még a 3D maradt nyitott téma, ami kényszer volt, hiszen a sima változatot csak ebédidőben merik leadni, nehogy elmenjen rá valaki. Nem bántott a szemüveg, de anélkül is tökéletesen élezhető lett volna.

2017-02-12